Rami, István & Norti- Lassú, tudatos összecsiszolódás


Udvardi Ramónát, azaz Ramit egy kutyás karácsonyi vásáron ismertem meg, de a POPpinst már régóta követem, hiszen ő tervezi a legkedvesebb újhullámos kitűzőket itthon.
Szuper kollaborációra készülünk, ezért nincs is ennél jobb apropó arra, hogy vele is készítsek egy interjút Nortiról, örökbefogadott kutyusukról, és arról, hogy milyen az ő kis csapatuk.
A szépséges fotókat ismét Kárász Karolinának köszönhetjük


Eredetileg közgazdász vagy. Hogyan alakult úgy, hogy pinekkel és illusztrációval kezdtél el foglalkozni?

Valóban közgazdász diplomám van, de egy másodpercet sem dolgoztam a szakmában, ezért nem is tartom magam közgaszdásznak. Viszont a Corvinuson ismertem meg nagyon jó barátomat, Nagy Mátét, aki behúzott a reklám világába, és a hobbirajzolás hirtelen a napi munkám lett. Aztán a következő munkahelyemen már designerként kezdtem, de a becsúszó kisebb-nagyobb illusztrációs feladatok tetszettek a legjobban, és idővel már szinte csak ezeken dolgoztam. A pinkészítés szerelemprojektnek indult, ahol levezethetem a bennem ragadt kreatív energiáimat, ráadásul kézzelfogható - hordható eredménye van. 

Honnan jött az ötlet, hogy kutyát szeretnél? 

Mindig is vágytam háziállatra (különösen egy kutyára), és szerintem amióta beszélni tudok, azóta ezzel aktívan nyomasztottam is a szüleimet. Végül az általános iskolás ballagásomra kikönyörögtem egy nimfapapagájt. Elképesztően boldog voltam, de sajnos nem tudtam érzelmileg úgy kötődni hozzá. Maradt az érzés, hogy nekem kutya kell, de ez a projekt egészen addig teljesen elhalt, amíg nem lett saját fizetésem és albérletem. Végül tavaly lett minden adott ahhoz, hogy a barátommal, Bodnár Istvánnal örökbefogadjunk egy kutyust.  

Miért pont ő lett az, és mi volt ennek az útja?

Évek óta rengeteg menhely, fajtamentés és non-profit alapítvány Facebook-oldalát követtem, és szerettem bele egyik kutyából a másikba, de persze ők szerencsére mind gazdisodtak. Mentett kutyát szerettem volna, lehetőleg 1 évnél idősebbet, mert első kutyásként nem mertem volna kölyökkutyával kezdeni. Ezért ahogy megkaptam a zöld lámpát az örökbefogadásra, elkezdtem még jobban figyelni ezeket az oldalakat és egyből megláttam Nortit Az új kutyád Facebook-oldalán. A leírása alapján azt éreztem, hogy megvan A kutya, ezért az esti vacsoránál átbeszéltük még egyszer, hogy milyen kutyát keresünk, hogyan fogjuk majd beilleszteni az életünkbe és úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk Nortit a szolnoki menhelyen. 

 

Az első találkozás egyáltalán nem volt az a mesébe illő pillanat. Egy másfélszer akkora kutyát hoztak elő, mint amire a képek alapján számítottunk, minimálisan sem érdekeltük, ráadásul ki is bújt a rögtönzött pórázból és elstartolt a kapu felé. Másnap költözött az ideigleneséhez Budapestre, úgyhogy mi is hazamentünk gondolkodni. De már visszafelé a kocsiban is azt éreztük, hogy jó-jó, nem az a szerelem első látásra, de mégiscsak ő lesz a mi kutyánk. Egy sétáltatós randi és az ideiglenes befogadó áldása után a következő hétvégén elhoztuk.

István hogyan viszonyult Nortihoz?

Neki szinte mindig volt kutyája, ezért hozzám képest ő sokkal lazábban kezelte a kutyatémát, és talán ennek is köszönhető, hogy ők ketten sokkal gyorsabban és könnyebben egymásra találtak. Norti a kezdetektől fogva rajongva követi mindenhova, a közös életünk első pillanatától fogva falkavezérnek tekinti.

A ti kapcsolatotokon változtatott valamit a kutya jelenléte?

A kutyavállalást kicsit a gyerekvállalás előszobájának láttam mindig is az életemben, ezért a kezdeti időszak elég stresszes volt. Óriási megfelelési kényszerem volt, hogy mindent jól csináljak, illetve volt bennem egy bizonyítási vágy is, hogy megmutassam, jó gazdi és a jövőben jó anya leszek. A kezdeti időszak természetesen nem ment olyan könnyen és minden apró kudarcot (pl. nem ül le, ha kérem) tragédiaként éltem meg. Feszült voltam, ami miatt nyilván apróbb konfliktusok is voltak, és az új szituáció a kettőnk közti kommunikációt is próbára tette. De ez amúgy is egy olyan dolog, amin szerintem egy párnak folyamatosan kell dolgoznia. Korábban is jó csapatként gondoltam magunkra, de amióta kutyánk van, ez még több helyzetben mutatkozik meg. Még szorosabbra fűzte a kapcsolatunkat, családdá váltunk. Nekem pedig minden kétségem elszállt azzal kapcsolatban, hogy ebben a családban helye lehet egy közös gyereknek is.

A gyerekek hogy vannak vele?

Istvánnak van egy 7 és egy 10 éves kisfia, akik az anyukájukkal és a párjával élnek, és minden második hétvégét töltenek velünk. Mivel születésük óta volt otthon kutya és cica is, ezért tudtuk, hogy részükről nem lesz gond az új kutya érkezése. Fontos szempont volt viszont, hogy nyugodt és gyerekbarát kutyát találjunk, akit ők is a sajátjuknak tekinthetnek. Nagyon vicces látni, hogy a gyerekek mennyire természetesen kezelik a kutyát, kész kutyasuttogók :) Norti pedig imádja őket és csak néha fekszik bele a legóba.

Jártatok kutyasuliba?

Norti még az örökbefogadás előtt elvégezte az alapfokú tanfolyamot, ezért ismerte az alap vezényszavakat. Viszont úgy éreztük, hogy jót fog tenni, ha közösen újrajárjuk az alapfokot, hogy mi is elvégezhessük a gazdisulit. A Kutya Guru 8 hetes tanfolyamára jártunk, tavasszal pedig szeretnénk elkezdeni a középfokot is. 

Van valami amit különösen könnyen/nehezen tanult meg?

Ami nagyon fura, hogy lefeküdni a mai napig nem tud csak vezényszóra, muszáj a kézjelet (vagy jutifalatot) is használni hozzá. Viszont a pacsiadást nagyjából 10 perc volt megtanítani neki, nagyon gyorsan megértette, hogy mit szeretnénk ilyenkor tőle, mi pedig elképesztően büszkék voltunk rá.


 

A te kapcsolatod milyen vele?

Kicsit rögös út vezetett ide, de mostanra óriási a harmónia köztünk. Sosem leszek a falkavezér, és most is előfordul, hogy ha ketten sétáltatjuk, és magamhoz hívom, akkor is István elé ül le. De amitől féltem, hogy egygazdás kutya lesz, az szerencsére nem úgy lett. Sok időt töltünk kettesben is, olyankor Norti a kis árnyékommá válik. Megvannak a saját kis szertartásaink, a kedvenc botozó helyeink, jön velem a POPpinsos megbeszélésekre, ő az üzleti partnerem. Közben én is igazi kutyás lettem, és hiányzik, ha nincs velem, nem lóg ki a kis lába az asztal alól, vagy nem hallom, ahogy elégedetten mormog miközben a másik oldalára fordul.

Mi volt eddig a legcsodásabb közös élményetek és a legnehezebb pillanat?

A legcsodásabb élmény az októberi kirándulásunk volt a Mátrában. Mint kiderült, mindhárman imádunk erdőben lenni, és ez volt Nortival az első hosszabb kirándulásunk. Utána napokig lassított üzemmódban léteztünk mindhárman. 

A legnehezebb pillanat pedig egyértelműen az volt, amikor megtudtuk, hogy Norti bőr- és szívférges. Hidegzuhanyként ért a hír, keveset tudtunk a betegségről, és nagyon féltünk, hogy elveszíthetjük. Szerencsére kiderült, hogy még korai stádiumában csíptük el a betegséget, és a legutóbbi véreredménye alapján Norti most már teljesen lárvamentes.

Ha valaki most szeretne kutyát vállalni, mi az, amit feltétlen tanácsolnál neki?

Én mindenképp arra biztatnám, hogy vásárlás helyett nézzen körbe a menhelyeken és inkább fogadjon örökbe. Illetve azt, hogy a kutya személyiségét helyezze a kinézete elé, mert az alapján fogja tudni majd eldönteni, hogy melyik eb lesz a neki megfelelő társ. Különben is, minden kutya cuki.

Vagy mi az, aminek te örültél volna, ha előbb tudod?

Hogy nem attól leszek gazda, hogy lett egy kutyám, és hogy a kötődés egyikünk részéről sem varázsütésszerűen fog kialakulni. Időbe és sok munkába fog kerülni, hogy megszokjuk egymást és összecsiszolódjunk. De minden befektetett energia hatványozottan fog megtérülni.

Nem bántad meg az örökbefogadást?

Nem mondom, hogy sosem fordult meg a fejemben, hogy biztosan jó döntés volt-e kutyát vállalni az amúgy is elég pörgős életünkbe. Az elején volt néha olyan érzésem, hogy nem tudok mit kezdeni vele, nehéz kialakítani a közös napi rutint és sokszor komoly szervezést igényelnek olyan dolgok is, amiket korábban spontán meg tudtunk csinálni. Meg persze volt egy-két pakolás-rombolás, ami után mondtam neki csúnya dolgokat. De szerintem ez rendben van, ez is csak azt mutatja, hogy a kutya felelősség, amiért bár áldozatokat kell hozni, de sokkal-sokkal többet fogsz visszakapni belőle. Semmi pénzért nem csinálnám vissza.

Magatokkal viszitek mindenhova? Még nyaralni is?:)

Norti nagyon keveset van egyedül, tavaly még egy helyen dolgoztunk Istvánnal, úgyhogy egész nap együtt volt a falka, idéntől pedig hol én viszem magammal a sétatávolságra lévő irodába, hol pedig otthon töltik együtt a napot a fiúk. Szerencsére a város tele van kutyabarát helyekkel, nagyon ritka, hogy valahova ne tudnánk magunkkal vinni, ezért kb csak akkor van egyedül, ha bevásárolni vagy szórakozni megyünk. Voltak azért problémáink a szeparációs szorongással, és a mai napig mindent elpakolunk, mielőtt magára hagynánk. Van egy mini kameránk is, amivel néha ráleshetünk, hogy éppen mit csinál (spoiler: fekszik), illetve jutifalatot rakunk a rágójátékába, amit elmenéskor adunk oda neki. Egyrészt ez egy pozitív élmény neki, másrészt a kezdeti stresszt a rágcsálással le tudja vezetni.

A kocsizást is megszokta mostanra, már magától ugrik be a hátsó ülésre és onnan nézelődik. Ha pedig kettesben szeretnénk elutazni, vagy külföldre megyünk, akkor családon belül oldjuk meg a kutyaszittelést, és sikerült rátalálnunk egy szuperkedves lányra a Dogsurf-ön is, akire szintén bármikor szívesen bízzuk Nortit.


Fotó: Kárász Karolina 

A helyszín a Budai 3 kávézó volt, köszönjük szépen!
Norti a MADZAG Basic nyakörvét viseli Pigeon Grey színben
Simple Leash pórázzal Sun Yellow színben
Basic Bagpouch zacskótartóval Pigeon Grey színben


Leave a comment


Please note, comments must be approved before they are published