Szoni, Sapi és Perec

Ferenczi Szonját a Mindenki Fogadjon Örökbe Egy Kiskutyát kapcsán ismertem meg. Két- természetesen mentett- kutyusával, Pereccel és Sapival (aki nem Sapka, Sápuel!) rója  Budapest utcáit, énekel, tartalom-specialistaként dolgozik, és amiért személyes hősöm- mindezt endometriózissal együtt élve teszi. Olvassátok el, mit gondol arról, hogy milyen a felelős kutyatartás ma Budapesten!



Kezdjük az elején:) Hogy lett kutyád?

A családom igazi kutyaőrült, majdnem mindenkinek van kutyája. Én a kezdetektől szerettem volna kutyát, és mindig is úgy tartottam, hogy vannak kutyáim, akik anyunál laknak. De akkor értettem meg igazán, hogy miből áll ez a városi kutyatartás, amikor lett nekem Perec, aki az oroszlányi gyepiről csöppent bele az életembe a Mindent az Állatokért Alapítványnak hála. Az Ő munkájukat régóta követtem, addigra már több mentett kutya volt a családban. Mire összeszoktunk Pereccel, addigra ismertem azt a fogalmat, hogy ideiglenes befogadás. Szociálisan nagyon érzékeny vagyok, rossz volt látni a rácsok mögött ezeket a kutyákat. Úgy voltam vele, hogy egy “kutyányi” hely még tuti van a lakásban, így mi lenne ha kipróbálnám én is. Már az első ideiglenes kutyámnál belecsúsztam a loop-ba, ami az állatmentéssel jár, nem lehet kiszállni. 9-10 ideiglenes kutya után úgy éreztem, hogy jöhetne már egy állandó társ Perec mellé, így a szívemhez oly közel álló Oroszlány-Tatabánya tengelyen lévő gyepiket, menhelyeket kezdtem az akkori barátommal pásztázni. Így érkezett akkor a közös életünkbe Sapika, most pedig “egyedül nevelem” őket.

Mióta vannak nálad?

Sapi októberben volt két éve. Perec hét éves lesz jövőre.

Hogyhogy Sapi is nálad maradt? Miért volt egyértelmű, hogy mindkét eb nálad marad?

Azt gondolom, hogy mindkét párkapcsolatban ahova érkeztek az ebek mellénk én voltam az, aki jobban fel volt készülve a kutyával járó feladatok elvégzésére. A fiúk is szuper kutya- apukák voltak, de akkor úgy érezték ők is és én is, hogy ez így lesz a legjobb. Ráadásul legutóbb be kellett látni, hogy a két kutya már szétszedhetetlenül összenőtt. Ezek mindig fájdalmas döntések.

Perec segített neked Sapi szocializálásában? Vagy nehezen vette az új érkezőt?

Az ideigleneseknél nagyon sokat segített. Sapinál azért szerintem érezte, hogy ő maradni fog, és hogy ez egy más rezgés, mint az ideiglenesekkel. Így az ő esetében talán annyiban segített, hogy amikor Sapinak szeparációs szorongása volt, akkor nem erősített rá, hanem nyugodtan hagyta, hogy csinálja, és amikor próbáltuk kezelni a szorogást, abba se folyt bele. Így lehetett sikeres a művelet.




Összeszámoltad, hogy hány ideiglenesed volt?

Három év alatt 9-10, volt aki fél évet volt nálam. Ma már van, hogy hetek, esetleg napok alatt gazdisodik egy-egy MFÖEK ideiglenes, de az elején nem volt ez még így. Szerencsénk van, mert egyre többen nyitottak az ideiglenes befogadásra és ennek köszönhetően mi is többet tudunk menteni anélkül, hogy a csapat alaptagjainak feltétlenül ideigleneskednie kellene (ennek ellenére persze senki nem bír leállni!).

Én is örömmel térnék vissza az idizéshez, idén úgy érzem erre lesz is végre lehetőségem. Jakab Juli két kutya mellett fogadja megállíthatatlanul a védenceinket, Ő az egyik legnagyobb példaképem, így azt gondolom hogy nekem is lassan eljön az idő, hogy újra belevágjak. :)

A MFÖEK egyébként hét alaptagból áll, azonban 60-80 önkéntes segíti a létezésünket: ideiglenes befogadók, ideiglenes befogadó-koordinátorok, fotósok, szállítók, napközben sétáltatók. Az önkénteseink elképesztő önzetlenségre képesek amikor ezekről a kutyusokról van szó.

Szerencsénk van, mert a kommunikációs stratégiánknak köszönhetően a kutyusokra már az első napokban akár 5-8 jelentkező is érkezik, akik közül az ideiglenes befogadó választja ki majd a végleges befutót. Rengeteg idő és energia az oldal fenntartása, ahogy jelenleg robogunk - köszönhetően a csapat áldozatos munkájának - nekem már bele sem férne a munkám mellett ez a rengeteg tennivaló egyedül.

Van egy közös csoportunk, ahol megvitatjuk a napi történéseket, illetve rendszeres találkozókat szervezünk, hogy mindig up-to-date legyen mindenki. Az én feladatom a nagyobb döntések meghozása amikor valamiben elakadnak a lányok, valamint a megjelenések, együttműködések szervezése. 2019-től alapítvánnyá váltunk, így szeretnék nagyobb energiát fordítani a CSR programunkra és több márkával együttműködni hosszútávon, amely összeget pedig teljes egészében visszaforgatunk majd az alapítvány tevékenységeibe.



Mi az örökbefogadás folyamata nálatok? Tudsz tanácsot adni leendő gazdijelölteknek?

Tegyük fel, hogy felmész az oldalunkra és meglátsz egy kutyát, akivel azonnal szerelembe esel. Írsz nekünk egy üzenetet, hogy szeretnél találkozni vele. Mi megkérünk, hogy írj magadról néhány sort, mit kell tudni rólad, miért pont ez a kutya fogott meg, mesélj az élethelyzetedről. Ez alapján egyébként sokszor már eldől, hogyha esetleg a kutya nem feltétlenül neked való: ilyenkor már tudjuk róla, hogy gyerekekkel, cicákkal, más kutyákkal hogyan viselkedik, milyen mozgásigénye van, milyen gazdira lenne szüksége. Így ezekre azonnal tudunk reagálni és akár javasolni neked egy másik ebet amennyiben úgy érezzük, hogy nem klappolna az életviteleddel a kiválasztott.

Viszont ha igen, akkor leszervezünk egy találkozót az ideiglenes befogadóval, ahol végre élőben is megcsodálhatod szíved választottját. Akár több ilyen találkozóra is sor kerülhet, majd egy próbaidő következik, ahol hazaviszed az ebet és eldől, hogy ténylegesen beleillik-e az életedbe. Amennyiben igen, úgy szerződést kötünk szigorú feltételekkel (pl. ivartalanítási kötelezettség - amennyiben még nem történhetett meg nálunk, utókövetés, valamint van egy költsége is az örökbefogadásnak, amit a következő mentvényekbe forgatunk vissza, vagy fedezi a kutya orvosi költségeit) és boldogan éltek! :)



Két kutyával nehezebb, mint eggyel?

Erre a kérdésre mindig nehéz válaszolnom, mert úgy érzem hogy általában ez rajtam múlik: mennyire vállalom túl magam, táblázom be magam munkával, vagy egyáltalán mennyire vagyok jelen a kutyák életében. Most egy kicsit kaotikusabb a helyzet, mert kétlaki életet élek, a barátom lakásába pedig sajnos nem jöhetnek, így megesik hogy az esti séta után otthon kell hagynom őket, reggel pedig korán rohanok haza sétáltatni őket, amiből következik hogy utána rohanok mindenhova. Ez hamarosan megoldódik és abszolút a terveim között van, hogy sokkal tudatosabban építem majd a velük töltött időt. De addig is, a kérdésedre válaszolva csak amiatt nehezebb kicsit, mert Sapi bizonytalanabb kutya, nehezebb olvasni, mint Perecet, aki elképesztően önálló. Néha félek, hogy egyszercsak megszólal!

Sapinál megesik, hogy ha kicsit elveszik ez a tudatalatti kapcsolódás - javarészt az én oda nem figyelésemből fakadóan -, akkor nem tudom előre, hogy bizonyos helyzetekre hogyan fog reagálni. Sokszor egy-egy kapucnis ember, egy futó alak, egy kisgyerek be tud nála kattintani valamit, amit nem látok előre. Azt már tudom, hogy miért csinálja: van benne egy adag bizonytalanság amivel sokat dolgoztunk és dolgozunk, de el kell fogadni, hogy benne ez mindig ott lesz. Viszont kiszámíthatatlan, hogy ezt mi és mikor hozza felszínre.

Amikor egy kiskutya csinálja ezt, akkor mindenki kuncog, hogy jajdecuki. Amikor egy közepes termetű, tiszta izom, ijesztő fejű kutya rohan feléd ugatva, az tud nem vicces lenni ha nem tudod kezelni a helyzetet!



Instagramon sokat kommunikálsz az Endometriózisról. Segít vagy inkább nehézséget jelent ebben a két kutya jelenléte?

Rengeteget segítenek a betegségem során. Amellett, hogy négy lábon járó melegvizes palackok, azaz melegítenek amikor szükségem van rá, sokszor terápiás jellegű a szimpla jelenlétük is. Amikor van egy rosszabb periódusa a betegségemnek és még a légzés is fáj, akkor nehezebb elfogadni, hogy bizony a napi két séta nem maradhat ki. Mindig félve indulok el ilyenkor, viszont általában meglepődve tapasztalom, hogy milyen pozitívan hat az állapotomra.

Aki esetleg nem ismeri ezt a betegséget: endometriózisról akkor beszélünk, amikor a méh nyálkahártyája a méhen kívül máshol is megtalálható a szervezetben. Számos kellemetlen panasz mellett a meddőség egyik gyakori oka is lehet, 10 nőből egyet érint. Én 9 évet vártam a diagnózisra, addig elhittem hogy a fájdalmas menstruáció egy természetes dolog, minden nőgyógyász azt mondta, hogy hát ez ilyen, szorítsd össze a fogad. Viszont nálam ez sokszor lázzal, hányással járt, a menstruációm első három napjában életképtelen voltam, nagyon hálás vagyok a munkahelyeimnek hogy ilyenkor rugalmasan kezelték a helyzetet és hagyták, hogy újraéledjek poraimból. Aztán jött egy petefészek-ciszta, amelyet meg kellett műteni és akkor már endometriózis gyanúval kezeltek, amit a laparoszkópiás műtét végül hitelesített is. Azóta megjártam rengeteg orvost, életmódot váltottam (nem eszem húst, kerülöm a glutént, a cukrot és a tejterméket, sok olyan étrendkiegészítőt szedek ami a betegségemre javasolt), valamint az akupunktúrás kezelés hatására a lehetetlen fájdalom is az elviselhető kategóriába került. Számomra nagyon fontos, hogy a betegséget ne csak fizikai, de lelki szempontból is vizsgáljam, négy éve járok egyéni pszichoterápiára, most pedig hamarosan elkezdek egy csoportos pszichodráma tanfolyamot.

Mindenkinek, aki hasonlóval küzd javasolnám az örökbefogadást. A szabad levegő, a pozitív visszacsatolás amit a kutyák adnak, a rengeteg kirándulás pozitívan hat a tüneteimre is.

Nyersen eteted őket. Munka mellett ez nem nagyon macerás?

Macerás, de megéri. Úgy éri meg a legjobban, ha az ember felkészül rá és előre gondolkodik, hiszen itt nincs az, hogy “ahh, elfogyott a kutyakaja és elfelejtettem venni, leugrom a boltba egy Bobiért”. Amennyiben emberi fogyasztásra alkalmas húst esznek, úgy tud drága lenni a nyersezés. Viszont ezért létezik a csodálatos Barfshop, ahol olyan húsokat vásárolhatunk amely emberi fogyasztásra nem alkalmas, azonban kiváló minőségű és úgy sokkal olcsóbb is tud lenni egy napi kajájuk, mint a táp. Volt egy időszak, amikor tápoztunk és nekünk nem jött be: Sapi csonttá fogyott, rengeteget ittak, Perec pedig teljesen kaja-függő lett, akörül forgott az élete hogy mikor kapja meg végre a napi adag ízfokozót. :) Ezzel persze senkit nem szeretnék bántani aki tápozik, tény hogy én nem értek annyira hozzá, így lehet, hogy a tápválasztásom sem volt különösebben professzionális. Mindenesetre számomra nagyon meggyőző a nyersetetés, így mi biztosan maradunk ennél.




Úgy emlékszem, te nagyon szereted a bull-típusú kutyákat, ugye?

Mindig csodálattal néztem őket, de abszolút abba a kategóriába voltam sorolható aki sztereotipizálta ezt a fajtát. Aztán a mentések során közelebb kerültem hozzájuk és minden fal ledőlt: megfelelő nevelés mellett csodálatos családi vagy munkakutyaként tudnak funkcionálni. Amikor Harmath Eszti, aki a MFÖEK alapítvány kurátora csatlakozott hozzánk három éve, megszaporodtak az oldalon is a bullok - nálunk Ő az, aki rajong a bull-típusú ebekért. Hatalmas öröm számomra, hogy nekik is gyorsan meg tudjuk találni a megfelelő gazdit.

Sapiban is van egy adag egyébként, én csak vizsbullnak hívom!




Nem keverednek sokszor bajba?

Sapika fiatalabb korában igazi bajkeverő volt. Kialakult nála az elején egy csúnya szeparációs szorongás, aminek köszönhetően három kanapénak mondtunk búcsút néhány hónap alatt. Úgy éreztem, hogy minden tudásomat eldobhatom amit a kutyákról tanultam, itt egyszerűen nem működik semmi. Rengeteg feszültséggel járt ez az időszak, nem találtuk a közös hangot a kutyával. Terveztünk akkor egy nagyobb utazást és rettegtem, hogy vajon ki fogja így bevállalni, hogy vigyáz a kutyára? Nem bízhatom az ismerőseimre, hogy ott is darabokra szedjen valamit. Így jutottunk el a Kutyagondnokhoz, akihez arra a két hétre beköltözött Sapi amíg távol voltunk. Amikor hazajöttünk, egy új kutyát kaptunk vissza: tökéletesen sétált pórázon, elmaradtak a bepisilések, nem volt rágás. Őrült kíváncsisággal mentünk Gáborhoz, hogy vajon mit csinált és tanítson minket! Akkor jártunk hozzá egy 10 alkalmas tanfolyamra, ahol megtanultuk hogyan kell kezelni egy bizonytalanabb kutyát, megtanultuk meghúzni a határokat és ezáltal olyan keretek közé tenni őt, ami számára is egy biztonságos közeget teremt. Csak mondok egy példát: amíg Perec gond nélkül aludt velünk közös ágyban, Sapit ez a helyzet teljesen összezavarta. Arra gondolhatott, hogy ha végülis aludhatok ennek a két kétlábúnak a fején, akkor lényegében bármit megtehetek, nem?

Sokmindenről magunkat kellett leszoktatni, nekünk kellett megtanulni, nem is feltétlenül Sapi változásáról szólt ez az időszak. Azóta Ő a világ legjobb kutyája.

És ha behozod őket a munkahelyedre hogy viselkednek?

Őszintén szólva, én nem szoktam bevinni őket a munkahelyemre. Úgy vettem észre, hogy sokkal jobban érzik magukat otthon, ahol a nap 70%-át átalusszák, mint egy feszültségekkel teli közegben. Szabadúszó online marketingesként dolgozom, így fix hely nincs is ahonnan dolgozni szoktam. A célom, hogy egyre többet tudjak otthonról dolgozni, így többet lehetek velük is.

Fotó: Kárász Karolina 

A helyszín a Gerbeaud Budapest volt
Sapi a MADZAG Galaxy kollekció Fekete nyakörvét viseli Long Leash pórázzal Pink színben

Perec pedig a Galaxy kollekció Pink nyakörvét viseli Long Leash pórázzal Red színben
Basic Bagpouch zacskótartóval Pink színben