Vegán kollekciónk bemutatására egy igazi városi növénygurut, az Urban Jungle Budapest megálmodóját, Hadobás Nórát kértük fel. Különleges társa, Rozi volt beszélgetésünk tárgya, aki a legédesebb fülszerkezettel rendelkezik a kerületben, és különös érdeklődést mutat minden mozgó madár iránt. Olvassátok Nóra gondolatait a felelős városi kutyázásról, és sütkérezzetek velünk Kárász Karolina napfényes fotóiban! Érdemes végigolvasni, Nóra a végén ad pár tippet kutyabarát szobanövény témában:)Hogy találtatok egymásra? Hadóbás Nóra: Rozit a Mindenki Fogadjon Örökbe Egy Kiskutyát csapatnak köszönhetem, egészen pontosan Ferenczi Szoninak, az ő Instagram oldalán láttam meg először 2014 novemberében és - bár nem kifejezetten vágytam kutyára -, rögtön tudtam, hogy dolgunk lesz egymással. Miért őt választottad? Nem volt más jelöltem, kifejezetten őt szerettem volna, más szóba sem jöhetett. Egyáltalán nem vagyok spirituális...
Udvardi Ramónát, azaz Ramit egy kutyás karácsonyi vásáron ismertem meg, de a POPpinst már régóta követem, hiszen ő tervezi a legkedvesebb újhullámos kitűzőket itthon.Szuper kollaborációra készülünk, ezért nincs is ennél jobb apropó arra, hogy vele is készítsek egy interjút Nortiról, örökbefogadott kutyusukról, és arról, hogy milyen az ő kis csapatuk.
Dormán Peti és Szalai Dóri most nem az isteni croissantok és a csodás macaronok titkairól mesélt, hanem erről, és kutyusukról, Breadről. Valamint arról a korántsem konfliktusmentes időszakról, amíg sikerült egy működő rendszert kialakítani, amiben mindhárman egyformán boldogok.
Már kíváncsi voltam egy ideje, miért választotta II. Erzsébet a Pembroke Welsh Corgit kedvenc kutyafajtájául, de Walter volt a fajta első képviselője, akivel személyesen is megismerkedhettem. "Walter nem ugrik fel a kanapéra." erre a mondatra kikerekedett a szemem, hiszen ezt egy whippetnél csakis óriási küzdelem árán érhetném el. Nade milyen az élet egy corgival? Hogy reagál egy kutya a család bővülésére? És egyáltalán: miért van neki saját Instagramja? Hanol Ádám és Pál Marci mesélt nekünk Walterről.
Kovács Krisztinát régóta ismerem egy nagyon jó barátnőmön keresztül. Emlékszem, hogy már az első találkozásunk alkalmával feltűnt, hogy milyen szenvedéllyel beszél a művészetről és a munkájáról. Azóta eltelt 8 év, ő még mindig a Várfok Galériában dolgozik művészeti vezetőként, és ugyanilyen szenvedéllyel beszél a galériáról és művészeikről, sőt... Most már futótársáról, Rioról, a városi rókáról is, akit Sopronyi Gyula fotográfustól kapott ajándékba.
