Walter világa- Budapest legcukibb corgija bemutatkozik


Már kíváncsi voltam egy ideje, miért választotta II. Erzsébet a Pembroke Welsh Corgit kedvenc kutyafajtájául, de Walter volt a fajta első képviselője, akivel személyesen is megismerkedhettem. "Walter nem ugrik fel a kanapéra." erre a mondatra kikerekedett a szemem, hiszen ezt egy whippetnél csakis óriási küzdelem árán érhetném el. Nade milyen az élet egy corgival? Hogy reagál egy kutya a család bővülésére? És egyáltalán: miért van neki saját Instagramja? Hanol Ádám és Pál Marci mesélt nekünk Walterről.


Marci: Mindig is szerettünk volna kutyát. Csehországban éltünk éppen, amikor ezt meg is tudtuk oldani. Ádám választotta, de nem ismertük a fajtát.

Ádám:  Az egyik barátnőm szeretett volna mindenáron corgit, és az volt a terve, hogy egyenesen a brit királyi családtól csalna ki valahogy egy ebet- beszélgettünk, mutogatta, hogy mennyire jó fejek, aranyosak. Lakás- kompatibilis a mérete, tehát tudnánk vele együtt élni. A szüleim régóta foglalkoznak kutyatenyésztéssel, így nagyon sok kutyánk volt gyerekkoromban is: agarak, bobtailok, még yorkshire terrier is… mindenféle karakterrel megismerkedtem.



Marci: én világ életemben labradort szerettem volna, Ádám leszavazta, így hagytam, hogy az legyen, amit ő szeretne. Akkor láttam corgit először, amikor megnéztük Waltert, és az szerelem volt első látásra. Én nagyobb, közepes testű kutyát szerettem volna, de a corgiról is azt olvastuk, hogy nagy, de pici- egy nagy kutya rövid lábakkal. Körülnéztünk, hogy Magyarországon, vagy Csehországban tudjuk beszerezni, és ott pont volt egy alom. Az itthoni kölyök árak nagyon magasak voltak, ami ahhoz képest, hogy Walesben egy pint sört ért egy corgi kölyök, a kocsmákban az asztal alatt adták- vették, míg a királynő beléjük nem szeretett túlzásnak tűnik. Nagyon szimpatikus volt a tenyésztő, két kutyája van: egy anya és a lánya. Vidéken egy kis faluban egy óriási farmon élnek. Mi mindenképp szukát szerettünk volna, és volt még két elérhető a hét testvérből. Amikor megnéztük őket, ott volt a sarokban egy nagy duci gombóc egy sötétebb folttal, ő volt Walter. És természetesen a mohó malacot hoztuk el, aki kitúrja a testvéreit az evésből. Vártunk rá még két és fél hónapot mire Prágába érkezett hozzánk. Ezután egy hónappal hazaköltöztünk Budapestre.
A kutyázásban ami nagyon tetszik az a közösség. Mindenki köszön egymásnak Budapesten is, és ennyi emberrel még életemben nem beszélgettem, mint mióta van kutyám. Nagyon kimozdít a komfort zónámból- a corgi főleg.



Milyen volt kutyásnak lenni Prágában?


Marci: Bár csak egy hónapig tapasztaltuk, elég más élmény volt. Ott mindenhova viheted magaddal a kutyát, ez nem kérdés. A supermarkettől a bankig mindenhova beengedik. Mi Prága belvárosban laktunk, ahol gyakorlatilag három perc séta alatt mindenhol egy nagy parkba botlasz. Az utcákon nem kell aggódnod, hogy feleszik valamit, mert annyira tiszta a város. Ötven méterenként egy kuka és kihelyezett lebomló zacskók vannak és a kutyások is rendesen szocializálják a kutyákat, minden kutyus szépen viselkedett akivel találkoztunk.
Nagyon sok, kifejezetten ezt a réteget kiszolgáló egység is van, komolyan brandingelt saját termékekkel.




Ádám: Összehasonlítva itthon sokkal koszosabbak az utcák. Az első kerületbe költöztünk, és ott egy magyar vizsla volt Walter legjobb barátja, vele nőtt fel.
Walterral sétálni a városban nem egyszerű- mintha egy celeb lenne- minden sarkon megállítanak. A Lánchídhoz közel laktunk, és a turisták rendszeresen fotózták, egyszer csak úgy, szó nélkül fel is kapták a pórázon lévő kutyát és nekiálltak vele fotózkodni. Úgy kellett szólni, hogy hahó itt vagyok a póráz végén én is:)




Marci: Gyakorlatilag bárhol sétálunk, Walter rajongóiba botlunk. Egy kora reggeli sétánkon egy autóból kiabáltak nekünk, hogy “Éljen a királynő!”. A legtöbb helyen ahol járunk előbb tudják az ő nevét, mint a miénket. A Balatonon mellettünk van az András büfé- és Walter, amint meglátja a büfét, sprint, leül alá, és dobálják neki a virslit a pultból. Ha elkészül, amit rendelünk, Walter néven szólítanak bennünket.

Ádám: Azt gondolnád, hogy ha a gyerek, a kutya és mi sétálunk, a gyerek miatt szólítanak meg. De egyértelműen Walter a figyelem középpontja, Andrist sokszor észre se veszik, hiszen gyakoribb látvány egy gyerek, mint egy corgi.



Jártatok iskolába Walterrel?

Marci: A Best Dog Kutyaközpontba jártunk kutyaiskolába, ami nagyon jó volt. Mindig kaptunk házit, de nekünk kicsit szigorú volt az iskola. A sok feladatból pont annyit tanultunk meg, amennyit mi szerettünk volna. A célunk a biztonságos közlekedés volt a városban, és az, hogy az agya is fáradjon, hiszen igényli a szellemi munkát. Voltunk vele terelni néha, és azt nagyon élvezi. Azonnal bekapcsolt a terelő ösztöne, egy perc alatt megtanulta, hogyan kell a birkákat kordában tartani és könnyű volt vele dolgozni.

Ádám: Évente van corgi találkozó, tavaly voltunk először. Itt ő nyerte a legjobb amatőr terelő címet és az agility versenyt is, pedig nem agilityztünk vele soha. Könnyű lefárasztani apportírozással, ezt nagyon ügyesen csinálja.
Ő nagyon lelkes és meghálálja, ha foglalkozunk vele, bár nem ez a klasszikus babusgatható kutya. Nem szereti, ha dögönyözik, nem szeret velünk egy ágyban aludni, nem jön fel a kanapéra- egy hónapban egyszer, amikor ő úgy érzi, akkor odajön, de ennyi.
Imádja a Balatont, sokat vagyunk lent. A kertben van egész nap és nagyon szeret úszni is. A saját komfort zónáján belül nagyfiú, de azon nem szeret kívül kerülni.
Marci szüleinek is van egy kutyusa, aki úgy néz ki, mint egy vizsla, csak dán dog méretben. Ő imádott úszni, és meghozta Walter kedvét is a vízhez.

Hogy lett Walternek saját Instagram oldala?

Ádám: Igazából azért, hogy ne az ismerősök facebook üzenőfalát spammeljük tele a kutyás képekkel. Karácsonyi szabadságon voltunk és Marci a harmadik napon elkezdett unatkozni, és nekilátott képeket feltöltögetni Walterről. Elkezdtek jönni a követők. Most kicsit alábbhagyott a lelkesedés, már nagyon sok feature van és ez túl sok energiát vesz el. Sok corgi fiók is van, inkább másra szánjuk az ezzel töltött időt, mióta van Andris.



Ádám: Már vártunk az örökbefogadásra, mikor Walter lett nekünk. Mindig is szerettünk volna egy gyereket, és úgy tekintettünk a kutya vállalásra, mint a gyerekről való gondoskodás előszobája. Együtt kellett döntenünk dolgokról, sok helyzetet kellett megoldani és nagyon jól működött nekünk, Walter nagyon kiegyensúlyozott kutya lett. Ez sokat segített nekünk abban, hogy amikor megérkezett Andris, nem volt az életünkben nagy sokk, hogy minden leáll.


Marci: Már Walter mellett is nagyon sokat lassultunk. Mikor hazaértünk a munkából nem volt szívünk egyedül hagyni újra, így a legtöbb esetben jött velünk, bárhová is mentünk tovább. Ennyit még életemben nem kirándultam, mint Walterrel. Nagyon szép helyekre jutunk el itthon is miatta. Sok programról mondtunk le azért, hogy ő is jól érezze magát. Éttermekbe a belvárosba jellemzően magunkkal tudtuk vinni. Odafelé sétáltunk, közben a Szabadság téren még elengedtünk, és amikor ő már elfáradt, akkor mentünk enni. Hétvégenként kirándulás a program. Télen térdig érő hóban is 13 km-t simán teljesít és nagyon élvezi. Más kérdés, hogy utána két napig alszik:)

Ádám: A munkahelyünkre sajnos nem vihetjük be, de van egy lány, aki jön sétáltatni egy órára mindennap, és kutyanapközibe is szoktuk vinni hetente egyszer. Március óta, mióta Andris velünk van és itthon vagyunk napközben is vele tudunk lenni. 

Andris és Walter első találkozása milyen volt?

Marci: Az örökbefogadás kicsit megviselte, mert a falka aljára került, ami nem annyira tetszik neki. Most azzal próbáljuk ezt oldani, hogy Andris eteti, ő adja neki a tápot, hogy legyen köztük kapcsolódás. Igyekszünk megtartani számára az eddig megszokott mozgásmennyiséget- megyünk az erdőbe és figyelünk arra, hogy ő is kapjon figyelmet, de meg kell szoknia, hogy most Andris a figyelem középpontja. Március óta abszolút nincs egyedül hagyva, mert egyikünk mindig itthon van a gyerekkel, de a napi alvás adagja jelentősen megcsappant neki is azóta.



Ádám: Andris imádja a kutyákat, de Walter nem igazán szereti a gyerekeket. Azóta Walter gyakorlatilag menekül azelől, hogy Andris megsimogassa, de mindent megteszünk, hogy zökkenőmentesen alakuljon a kapcsolatuk. Szerintem nagyon jó kutyával együtt felnevelni egy gyereket.

 

Fotó: Kárász Karolina 

A helyszín Marciék otthona és a Kuckó kávézó volt (köszönjük!)
Walter a MADZAG Basic nyakörvét viseli Cornflower Blue
Long leash pórázzal Sun Yellow színben
Basic Bagpouch zacskótartóval Caramel színben


Leave a comment


Please note, comments must be approved before they are published