Eszter, Gedeon, Dünci és Grékó

Károly Esztert és Őry Gedeont kérdeztük arról, hogy milyen összefésülni két külön kutyás életet egy kétkutyás háztartásba. Karolina szuper fotói is egyértelművé teszik, hogy milyen jól sikerült nekik.
Grékó hatalmas szemei és Dünci ugrásai biztosan segítenek pár percre magunk mögött hagyni a pandémiás depressziót!

Eszter Debrecenben nőtt fel, természetközelben és műkedvelő szülőkkel. A Képzőművészeti Egyetemen végzett, művészet-elmélet szakon, de végül nem egy galériában kötött ki, hanem gyártásvezető lett egy reklámügynökségnél.

"A szüleim megfertőztek a gyűjtési szenvedéllyel, ezért hajlamos vagyok a halmozásra. Főleg a növényekkel és a könyvekkel esem túlzásokba...meg néha a csokival, vagy a pálinkával. Gedeonnal a fedősztorink, hogy a könyvtárban találkoztunk."

Gedeon hifivel foglalkozik, termékeket tesztel, importál és épp most nyitja az első saját hifi stúdióját. 

"Két éve vagyunk együtt, tipik tinder randi és a kutyák tehetnek az egészről."

1. Mióta szerettél volna kutyát?

Eszter: Már gyerekkoromban is volt kutyánk, nem is emlékszem arra az időszakra, mikor ne lett volna mellettem egy négylábú bűzgombóc, az első állatunk Balázs volt, egy fekete macska. Az utolsó, úgymond családi kutya Szonja volt, akit az utcáról fogadtunk örökbe a kislánykori határozottságomnak (khm.hiszti) köszönhetően.  Éppen apukámmal jöttünk haza az általános iskolából, mikor megpillantottam egy pici, fekete gombócot az ajtónk előtt feküdni. Kb kiugrottam a mozgó autóból és felkaptam a kezembe, ránéztem édesapámra és mondtam, hogy ez az én kutyám és nem szerepelt a terveim között, hogy bárki kettőnk közé állhat... Ibolya nénitől, aki velünk szemben dolgozott, megtudtam, hogy a kutya már több órája az ajtónk előtt feküdt. Kiválasztott minket. 

Gedeon: Gyerekkoromban macskás voltam, illetve így nőttem fel. Volt 3 cicánk, nem is merült fel bennem, hogy valaha én kutyás leszek. Nagyjából 23 éves voltam, amikor megláttam egy angol agár és whippet keveréket, szerintem valahol innen ered az ihlet, hogy szeretnék kutyát.

2. Mi alapján választottad pont őt?

Eszter: Grékó valahogy hasonlóan jött az életembe, mint a fekete gombóc. Bementem, az akkori munkahelyemre, átmentem kolléganőmhöz és ott volt Ő! Elkezdtünk azonnal játszani, csoda-bújós hangulatában volt és kérdeztem, hogy kié ez a kutya. Kolléganőm, Adri pedig azonnal rávágta, hogy senkié, csak ideiglenes gazdiskodik. Könnyek szöktek a szemembe és tudtam, hogy nekünk itt és most összekapcsolódott az életünk. Természetesen aludtam rá egyet, egyeztettem az akkori barátommal és a közeli barátaimmal is. Mentek a pro-kontra érvek és végül úgy döntöttünk, hogy be tudjuk vállalni ezt a felelősséget. Fun fact, hogy Grékó pontosan ugyanúgy néz ki, mint a gyerekkori kutyám Szonja, aki ekkor már 12 éves volt.

Gedeon: Azt tudtam, hogy whippetet szeretnék, de mint kiderült, ez nem olyan egyszerű. Hónapokig kutakodtam és kerestem, míg megtaláltam a Pasterpearl kennel következő almának a beharangozását. Ekkor jelentkeztem is, de azt mondták, hogy túl sokan vagyunk és nem sok esélyem van. Végül pár hónap elteltével jött a hívás, hogy ha még aktuális, akkor választhatok egyet és így böktem rá egy live webcam felvételén keresztül a pöttyös fenekére.

3. Mióta van veled?

Eszter: Körülbelül 4,5 éve vagyunk egy család. 

Gedeon: Most lesz 6 éve.

4. Mennyire változtatta meg az életed, napi rutinod? Könnyű beilleszteni?

Eszter: Nem akarok zsákbamacskát árulni… Az elején nem volt a legkönnyebb dolog, de ez inkább rólam szólt és nem a kutyáról. Nekem kellett felfognom, hogy mostantól van egy lény, akiért én vállaltam a felelősséget, aki mindig körülötted kopácsol a karmaival. Szegény az elején még mindentől félt, főleg a tömegközlekedéstől, ezért mindenhova gyalog jártunk. Így lett a munkábamenet 20 percből 50 és a hazajövetel detto, de ezt hamar kinőtte. Ami nagy segítség volt, hogy bevihettem a munakehelyemre és folyamatosan tudtam figyelni a viselkedését és tudtam korrigálni, ahol kellett. Rengeteget olvastam a témában és szerencsére kutyasuli nélkül mindenre meg tudtam tanítani, ami a mindennapi harmóniához kellhet. Tegyük hozzá, hogy nem egy problémás kutya, nagyon alázatos tud lenni, ha megfelelően motiváljuk. Bárki vigyázott rá azonnal kutyát akart, mert még nem találkozott ilyen jámbor természetű, mentett kutyussal. Igazi “good boy”. 

Gedeon : Szerintem az a velejárója, hogy megváltoztatja, legalább annyira, hogy a séták idejével muszáj kalkulálni. Reggel, munka után és este ott kell lenni és ez tulajdonképpen változtat az ember rugalmasságán. Először nehéz volt vele, minden éjjel sírt, ha nem alhatott velem az ágyban, majd jött a rombolós habitus és minden nap félve mentem haza, hogy ez a kis aprítógép szétkoncolta a lakást. Hát, szét is szedte, de ez elmúlt szerencsére és most éljük a követelőzően bújos időszakot. Szóval az elején nehéz volt, el is bizonytalanodtam, de megérte kitartani és az első év után már minden sokkal könnyebben megy.

5. Mi volt a legnagyobb kihívás, amit a nevelésében meg kellett oldani? Legnagyobb sikerélményed vele kapcsolatban?

Eszter : Nagy fekália rajongó volt az elején, meg minden mást is felzabált a földről. Totál random módon kaptam egy tippet egy kétajtós szekrény pasitól, a Moszkva téri Pizza King előtt. A férfi észrevette, hogy Grékó éppen rámegy a ledobott pizzacsücsökre, én meg azonnal szidom/parancsolom hogy “NEM SZABAD”. Elmesélte, hogy az ő kutyájával is ez volt a gond és nála a fogkrém oldotta meg a problémát. Vettem is egy ilyen menthol sprayt (ami nem veszélyes a kutyára) és ha éppen zabált valamit, akkor azonnal belespricceltem a szájába és mondtam a parancsot. Már pár nap alatt megtanulta, hogy mi a szitu és azóta sem zabál fel semmit. Ami azért óriási nyugalmat ad egy-egy esti kutyasétáltatás során.

Gedeon : Fél éves kora környékén az volt a mániája, hogy a séták végén tervezetten egyre nagyobb távolságot tartott tőlem. Tudta, hogy megyünk haza és nem volt hajlandó visszajönni, mindig 2-3 méterről nézett rám és cukkolt egy-egy ugatással. Ennek a vége 2 órás erdei kergetések lettek, de egy 20 méteres gyakorló pórázzal sikerült kiszedni belőle a szokást.

6. A két kutyus kapcsolata hogyan alakult? Mi volt ebben a legnehezebb? És ami meglepően könnyen alakult? 

Eszter : A két kutya az oka annak, hogy mindketten jobbra húztuk egymást azon a bizonyos applikáción. :D Amúgy simán mentünk volna a levesbe. Így az első randink is leginkább egy dupla randi volt, ahol nem csak a magunk chemistry check-je, hanem a kutyáké is lezajlott.

Gedeon : Nagyon adta magát, mert mindkettő barátságos, de azért van egy természetes hierarchia. Grékó fél a Düncitől, de csak olyan dolgok kapcsán, amire Dünicke már megtanította. Nem fekhet hozzá közel, maximum a kanapé másik végére és ha lehet, akkor senki mással se játszon, csak vele. 2 év után már finomodik a helyzet és előfordul, hogy egymáshoz érve (csak kicsit) alszanak és sokszor játszanak otthon is. Szépen megvannak és érződik, hogy egyre jobb lesz.

7. Összeköltözéskor nem volt nehéz a két kutyussal? Volt ebből konfliktusotok? Ha igen, hogyan sikerült túljutni rajta?

Eszter : Kicsit mindenkinek nehéz volt. Szerintem az elején mindenki a maga igényeit tartotta szem előtt - ezt a kutyákra és magunkra is értem. Az én kutyám nagyon jámbor, Dünci pedig… hát nagyon nem. :D Nehéz volt nézni, hogy folyamatos dominancia szituációkba keveredik szerencsétlen Grékó és akkor még egyáltalán nem kötődtem a whippethez, sőt kifejezetten ellenszenves volt számomra ez a bunkó, kis gebe állat, aki bántja az én kis fókamacimat. Nyilván azóta a szívem csücske, akiért halálosan rajongok és szerintem ez is segít, hogy meglegyen a családi harmónia. Mindenki kap figyelmet, szeretetet és ha bunkón viselkednek egymással azt is le kell rendezni egy falkában. 

Gedeon : Nem rémlik, hogy lett volna köztünk konfliktus. Egyetértünk a két kutya karakterével és viselkedésével kapcsolatban, és ha éppen Dünci befeszült a Grékótól, akkor ezt nagyjából ugyanúgy éltük meg. Kiismertük, hogy melyikük hogy reagál adott helyzetekre és ezt figyelembe véve csináljuk a napjainkat. Szerintem egyikünk se teszi a saját kutyáját a másik elé, igyekszünk mindent egyenlően csinálni és így adja magát a kutyás béke.

8. A két kutyás élet nehezebb-e városi körülmények között, mint egy kutyussal? Mik ennek a kihívásai, ha vannak? 

Eszter : Mivel egy kutya mellett elég jó rutint szereztem, illetve már póráz nélkül tudtunk sétálni és fegyelmezettebben viselkedett Grékó, ezért a két kutyás élet már nem nagy változás az egykutyáshoz képest. De nem kezdenék bele rögtön két kutyával. Nálunk egy pórázon vannak, tudjuk mire kell figyelni, ismerjük őket, szóval nem akkora nagy kihívás, mint az kívülről tűnhet. A három az viszont már problémás… Mikor ideiglenes gazdiskodtunk, akkor azért éreztük, hogy ez már túlzás a városi környezetbe.

Gedeon : Ha együtt megyünk valahova, akkor nagyjából ugyanolyan, mintha egyedül lennénk egy kutyával. Szállást találni, étterembe menni, barátokhoz átmenni vagy egy taxit hívni már bonyolultabb, mert nem mindenkinek okés kettő egyszerre. Igazából az utazásokon nehezít egy kicsit, de szerintem a harmadik kutya az, ami már hatványozottan nehezíti a mindennapokat.

9. A városi kutyázás velejárója, hogy sok emberrel és kutyával találkoztok. Ez könnyű nektek vagy van ebben nehézségük a négylábúaknak?

Eszter : Mikor Grékó hozzám került mindenhová vittem magammal, munkába, munka utáni Madách terezésre, utóbbiból evolválódó házibulikba vagy kocsmai táncpartikra. Most visszagondolva kegyetlenségnek tűnhet, de ez a kutya mindenhol talált magának egy szpotot, ahol aludt. Az asztal alatt, a szék alatt, egy kanapén és mindig igyekeztem odafigyelni, hogy legyen egy nyugisabb helye. A másik, hogy kutyával mindig időben haza kell menni, vagy hordanunk kell magunknál tápot és tálat, de az alvásigényét csak egy kényelmes fekhely tudja kielégíteni. Szóval rengeteget tanultam Grékótól és biztos sok másnaposságtól mentett meg. A kutyákkal is jól kijön, nála csak azt kell figyelembe venni, hogy túl lelkes lesz ha meglát egy másikat és ezt a mai napig következetesen kell kontrollálnunk. 

Gedeon: Egyre elfogadottabb a kutya, mint hétköznapi jelenség még azok életében is, akik nem szeretik őket. Így egyre kevesebb olyan helyzet van, ahol beszól valaki, csak azért, mert kutyával vagyunk. A másik véglet a nehéz nekem, ahol kérdés nélkül etetik más állatát, simogatják, kisgyerek rugdossa vagy bottal dobálja és még sorolhatnám. Sétáknál próbálok üres helyre menni, hogy minél kevesebb impulzus legyen, de persze van ennek egy jó oldala is, hiszen sok hasonló kutyással is össze lehet haverkodni.

10. Mi a kedvenc Budapesti sétahelyetek? 

Gedeon: Hármashatár hegy és Svábhegy, feltéve hogy van kedvünk hozzá. Máskülönben Városmajor.

11. Budapest kutyás szemmel jó hely? Miben fejlődhetne?

Eszter: Én a pesti részen szerintem küszködnék. Mindenhol beton, kevés a nagyobb park, a kutyafutik általában kicsik vagy kavicsosak és emiatt büdösek, főleg nyáron. Ez a saját tapasztalatom úgy, hogy nem azon a részen élek, ha ott laknánk, akkor biztos ismernénk jó szpotokat. Buda viszont nagyon ideális környezet a kutyatartásra, sok a park, közel vannak az erdők, de a futikat itt sem használjuk, nem túl hívogatóak.

Gedeon: Az alapok jók, egyre több a kutyabarát hely és kezd elfogadott lenni a mindennapi jelenlétük, szóval a vállalkozások szépen reagálnak a közösségre. Kutyafuttatók minősége, mennyisége és mérete fejlődhetne, hiszen most ott tartunk, hogy a parkokból kiűzik a közteresek a kutyásokat. Ha ez így marad, akkor élhetetlen lesz pár év múlva, hogy a kutyák csak egy sáros és korlátozott térben mozoghatnak.

 

Fotó: Kárász Karolina 

A fotókat a Városmajor környékén készítettük betartva a biztonságos távolságot.
Dünci a MADZAG New Wave nyakörvét viseli Lavender színben
Grékó a Basic nyakörvet viseli Saffron színben
180 cm-es double leash pórázzal Lavender színben
Basic Bagpouch zacskótartóval  Lavender  színben