Hadobás Nóra és Rozi

Vegán kollekciónk bemutatására egy igazi városi növénygurut, az Urban Jungle Budapest megálmodóját, Hadobás Nórát kértük fel.
Különleges társa, Rozi volt beszélgetésünk tárgya, aki a legédesebb fülszerkezettel rendelkezik a kerületben, és különös érdeklődést mutat minden mozgó madár iránt. Olvassátok Nóra gondolatait a felelős városi kutyázásról, és sütkérezzetek velünk Kárász Karolina napfényes fotóiban! 
Érdemes végigolvasni, Nóra a végén ad pár tippet kutyabarát szobanövény témában:)

Hogy találtatok egymásra? 

Hadóbás Nóra: Rozit a Mindenki Fogadjon Örökbe Egy Kiskutyát csapatnak köszönhetem, egészen pontosan Ferenczi Szoninak, az ő Instagram oldalán láttam meg először 2014 novemberében és - bár nem kifejezetten vágytam kutyára -, rögtön tudtam, hogy dolgunk lesz egymással.

Miért őt választottad? 

Nem volt más jelöltem, kifejezetten őt szerettem volna, más szóba sem jöhetett. Egyáltalán nem vagyok spirituális beállítottságú, de nagyon hiszek a megérzésekben és szeretek is ezekre hallgatni. Néhány napig úgy volt, egy külföldi orvostanhallgató lány fogadja örökbe a kutyát, nagyon el voltam keseredve, de aztán beletörődtem a dologba. Végül ki tudja, miért, a lány visszalépett és már semmi sem állhatott a boldogságunk útjába. Örökbefogadás előtt többször találkoztunk, fontos volt, hogy ne egyedül, egy Instagramon látott kép alapján döntsek az életéről, hanem kialakuljon közöttünk egy kölcsönös szimpátia. Szerencsénk volt, mert az első pillanattól fogva jól működtünk együtt. 

Az örökbefogadást követően néhány hétig még Szonival és Perec kutyájával élt Rozi, hogy szocializálódjon és felkészüljön az új életre. Neki és nekem is szükségem volt a felkészülésre, Szoni már akkor tapasztalt kutyás volt, Perec pedig a legeslegjobb terápiás kutyatesó, mindketten nagyon sokat segítettek nekünk. Amikor Rozál hozzám került, én még teljesen nullkilóméteres kutyás voltam, azt sem tudtam, mit eszik és egyáltalán mit kell vele csinálni, aztán szépen lassan összeszoktunk. Ma már el sem tudnám képzelni a mindennapokat nélküle.

Honnan a név?

Több neve is volt korábban. A gyepin Rozíta névvel indult, aztán Szoninál Nara lett, aminek derűs, boldog a jelentése - ez is egy megerősítés volt számomra, hogy jó úton járok, amikor az örökbefogadás mellett döntöttem.

Végül Rosie lett. Ezt a nevet édesanyám találta ki, akit pont abban a hónapban veszítettem el, amikor a kutya hozzám került. Rozi, Rozál, Rozmár, Józsi, Mátyás - sok beceneve van, az összesre hallgat, de a legjobban még mindig a zacskó csörgés és a joghurtos doboz fedelének elhúzása működik. Kiveheted a kutyát a gyepiből, de a gyepit soha nem tudod belőle kivenni.

Miként változtatta meg az életedet?

Egyfelől teljesen, másfelől pedig egyáltalán nem. 2014 decembere óta van kutyám, a klasszikus értelemben mégsem tartom magam kutyásnak, mert csomó dolgot nem csinálunk, amit mások igen. Például soha nem járunk kutyafuttatóba, nincsenek kifejezetten kutyás barátaink és nem szervezünk programot csak a kutya kedvéért. De szeretünk együtt nagyokat sétálni, vannak olyan barátaink, akiknek vannak kutyái és szívesen szervezünk olyan programot, ahová a kutyát is vihetjük. Egymással élünk, de nem csak egymásért. Sok szempontból nem én alkalmazkodtam a kutyához, hanem ő simult bele az én életembe. 

Mit tanácsolnál azoknak, akik éppen gondolkoznak az örökbefogadáson?

Ne gondolkozzanak tovább, cselekedjenek. Legyenek felkészültek és elszántak, tudják, mire vállalkoznak (én nem tudtam) és legyenek türelmesek magukkal és a választottjukkal is. A közös munka sokszor nehéz, de minden pillanata megéri. Az örökbefogadás nem csak egy jogi értelemben vett szerződés, hanem egy ígéret is, ami tényleg addig szól, míg a halál el nem választ.

Folytasd a mondatot: Az én kutyám akkor a legboldogabb,

Ha együtt vagyunk.

Mi az a 3 jelző, ami leginkább leírja Rozált?

Kedves, emberszerető, kíváncsi.

Mi a legjobb és legrosszabb tulajdonsága?

A legjobb és legrosszabb tulajdonsága a túlzott emberközpontúsága, ami sokszor kellemetlenül vicces helyzeteket tud teremteni, amikor olyanokkal próbál barátkozni, akik nem számítanak rá, vagy esetleg nem szeretnék. Az éttermekben és kávézókban is mesterfokon űzi a szomszéd asztalnál ülők megbűvölését. Szép számmal vannak sikerei.



Hogy néz ki egy hétköznapotok együtt?

Nagyon szeretem a reggeleket, mert kivétel nélkül mindegyik jókedvűen indul. 9 és 10 óra között szoktunk sétálni az otthonunk melletti parkban. A legtöbbször nagy kört megyünk, élvezzük a reggeli fényeket, számba vesszük a szokásosan ebben az idősávban előforduló két- és négylábúakat, meg a sünöket, mókusokat és madarakat. Elsétálunk a kedvenc kávézónkba, ahol a barista lányok már várják a kerület leghatékonyabb morzsaporszívóját. Miközben készül a kávé, Rozál összegyűjtögeti a kis földre hullott finomságokat. Aztán hazafelé vesszük az irányt, mert indul a home office munkanap. Napközben tőlem szigorúan karnyújtásnyi távolságra talál magának helyet, de az még jobb, ha valamilyen testrészünk összeér. Ha főzök, a konyhában szorosan a pult mellett áll és feszülten figyeli, leesik-e valami (szokott). Tényleg mindig ott van, ahol én, árnyként követ, amit már annyira megszoktam, hogy furcsa is, ha nem így van.

Az elfoglaltságoktól függően esténként 7 és 8 között sétálunk, utána vacsora és közös pihenés vagy társasági program. Éjszakánként kedvétől és a hőmérséklettől függően gyakran szokott a francia ágy mellett aludni, tényleg 0-24 órás az őrzés-védés.

Mi a kedvenc közös programotok?

Nagyon szeretünk a családdal a vidéki nyaralónkban lenni a Duna mellett. Itt van nagy kert, gyönyörű természet, szabadság és szuper társaság. A kutya kiélvezi a kertben töltött idő minden pillanatát, nagyon hamar megszokta és már abszolút sajátjának tekinti a terepet. Minden évben a legszebb augusztusi napokat töltjük itt.

Milyen gazdinak tartod magad?

A külső visszajelzések alapján szigorú vagyok és következetes, de azért el tud lágyulni a szívem. Nincsenek irreális elvárásaim a kutyával szemben: annyit kell tudnia, ami a harmónikus együttéléshez szükséges és ez meg is van.

Kutya vagy növény fotóból van több a telefonodon?

Ez nehéz kérdés, összességében növényből több van, de az a mentségem, hogy ez a munkám is. A kutyával inkább megélni szeretem a közös pillanatokat, nem törekszem a napok tökéletes dokumentálására.

 Mik a legnagyobb kihívások számodra a városi kutyázásban?

Mivel Budapesten nőttem fel és itt is kutyázom, ezért számomra a városi kutyatartás természetes, nem kihívásként élem meg. Jól ismerem a kutyámat, tudom, hogy milyen helyzetekben hogyan reagál, mit engedhetek meg neki és mikor kell közbe lépnem. Ugyanakkor sajnos volt már rossz tapasztalatunk más gazdikkal, akik nem voltak ennyire előrelátóak.

Mi volt eddig a legnehezebb helyzet, amibe keveredtetek, és hogyan oldottad meg?

Nem vagyok rá büszke, de meghatározó pillanat volt a közös életünkben, amikor kapcsolatunk kezdetén Rozál egyik este meglépett a Fekete Kutya nevű kocsmából. Felelőtlen és buta voltam, amikor elengedtem, utólag nem is tudom, hogyan volt ehhez bátorságom. Az este jól végződött, mert legnagyobb szerencsénkre pont a közelben járt Ferenczi Szoni - Rozi korábbi ideiglenes befogadója - és addig kiabálta tele a kutya különböző neveivel az éjszaka csendjét, amíg egyszer csak előkerült. A keresés közben haszontalan voltam, mert csak sírni tudtam. Akkor döbbentem rá, hogy milyen sokat jelent számomra ez a kicsi fekete test és a benne lakó nagy lélek. Azóta nem tévesztjük szem elől egymást. 

 Mikor voltál rá eddig a legbüszkébb?

6 éve minden nap legalább egyszer örülök az örökbefogadásának és büszke is vagyok rá, mert születésétől fogva nagy utat tett meg addig, ahol most tart. Mindent összesítve talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy Rozálból egy olyan kutya lett, akivel minden körülmény között: városban, lakásban, erdőn-mezőn és a hegyekben is jó együtt lenni, közösen időt tölteni és ezt nem csak én látom így, hanem a család és a barátok kevésbé kutyapárti tagjai is. Ez nagy elismerés, nem is vágyom többre.

Melyik a kedvenc kutyabarát szobanövényed? És Rozálé?

Nincs kifejezetten kedvenc szobanövényem, általában azok a legkedvesebbek számomra, amiket az anyukámtól vagy a nagymamámtól örököltem. Tapasztalataim szerint a kutyákat kevésbé érdeklik a szobanövények, inkább a macskák kíváncsiak. Bevallom, ezzel kapcsolatban nincs sok személyes tapasztalatom, mert az én kutyám soha nem piszkált egy növényt sem, maximum megszagolja őket. 

Hoztam azért pár jó tippet, hátha másnál másképp van: a csokrosinda vagy zöldike (Chlorophytum comosum) egyszerűen gondozható és akkor sem történik baj, ha egy kutya vagy macska megkóstolja a leveleit. A párfányfélékkel is hasonló a helyzet: egy Szobapáfrány (Nephrolepis exaltata), egy Szobai aszparágusz (Asparagus sp.), vagy egy Madárfészek páfrány (Asplenium nidus) is jó választás lehet, de jó tudni, hogy ezek nem a legegyszerűbben életben tartható növények, kényesek a páratartalomra és a nedvességre. Kisállat szempontból ami még biztosan veszélytelen, az a Gyompálma (Chamaedora).