Jakab Juli & Fülöp & Tivadar
Jakab Juli dramaturg, forgatókönyvíró és színész. Két mentett kutyust nevel, akik közé megérkezett kislánya, Jolán is. Arról kérdeztük, hogyan változott meg a családjuk dinamikája egy kisbaba érkezésétől, mik a tapasztalatai két kutyával és egy gyermekkel Budapesten.
Mindig volt kutyád?
Mindig volt kutyánk, a gyerekkorom nagy részét kertes házban töltöttem, de azok a kutyák többnyire a kertben laktak. Nagyon sokat jártam velük sétálni a faluban, ahol laktunk (jó, Békásmegyer ófalu, de akkor is falu), igazából azóta semmi nem változott, akkor egy sárga walkmanem volt, most meg spotify, de ugyanazt csináltam.
A legnagyobb különbség, hogy a felnőttként szerzett kutyáimmal ténylegesen együtt élünk,
Mindig volt kutyád?
Mindig volt kutyánk, a gyerekkorom nagy részét kertes házban töltöttem, de azok a kutyák többnyire a kertben laktak. Nagyon sokat jártam velük sétálni a faluban, ahol laktunk (jó, Békásmegyer ófalu, de akkor is falu), igazából azóta semmi nem változott, akkor egy sárga walkmanem volt, most meg spotify, de ugyanazt csináltam.
A legnagyobb különbség, hogy a felnőttként szerzett kutyáimmal ténylegesen együtt élünk,
ez egy más minőségű kapcsolat, sokkal többet tudunk egymásról.
A baráti körömben lett többeknek kutyája, kb 22 éves voltam és egy pasi, akivel össze akartam jönni, azt mondta, hogy ha unatkozom egyedül, szerezzek egy kutyát. Tök igaza volt.
Mesélj kérlek Fülöpről és Tivadarról!
Tivadar a legeslegelső kutyám (felnőttként), az Illatos útról van. Akkor már városi kutyás barátaimmal mentem ki, ők bölcsen azt javasolták, hogy egy kistestű szukát hozzak el. Három kis kölyök volt egy kennelben, két láthatóan kisebb lány és Tivadar a csodálatos csokitestével, hatalmas füleivel és akkora pocakjával, hogy beszorult a rácsok közé.
Azt mondták, tacskó lesz belőle, elhoztam. Nem az lett.
Így lett egy nagy-közepes kan kutyám, örök hála érte.
Aztán hamar lett egy társa, egy még egy kicsit nagyobb, koromfekete agár, Irma, aki az örök kutyaszerelmem, őt sajnos két éve elveszítettük.
Mivel mind (hárman vagyunk gazdák, mivel az a volt pasim, akivel anno Tivadart és Irmát elhoztuk, azóta is az egyik legjobb barátom és hetente váltogatjuk a kutyákat, illetve a mostani barátom a harmadik, mondjuk Jolán pedig a negyedik) megszoktuk, hogy két kutyánk van. Sőt, sokszor három, mert Jolán születéséig ideigleneskedtünk az MFÖEK-nél, 10+ kutya volt nálunk összesen, ezért egy gyászév után elhoztuk Fülöpöt a Fogadj örökbe alapítványon keresztül.
Annyit mondtak róla, hogy a határ mellett szedték össze, azt elfelejtettük megkérdezni, hogy melyik határnál, mondjuk ez mindegy is. Vele a fordítottja történt, mint Tivadarral, mindenki azt mondta, hogy hatalmas farkaskutya lesz (őt is kéthónaposan hoztuk el), erre megrekedt ebben a nagyon arányos és dizájnos törpe méretben.
Miért volt fontos, hogy örökbe fogadj?
Ez teljesen evidens volt, sose vágytam fajtatiszta kutyára, mármint nem volt olyan vágyam, hogy nekem márpedig mindenképp egy kékvérű dalmatám lesz.
Egyrészt tetszik ez a zsákbamacska-érzés, hogy mi lesz egy kiskutyából, másrészt teljesen bizarrnak tartom a kutyavásárlást a menhelyi valóság tükrében.
Honnan jött a nevük?
Tivadar a Mika Tivadar Mulatóról (rip) kapta a nevét, ahol akkoriban az estéinket töltöttük. És innentől minden kutyának ehhez méltó név kellett. Az ideiglenesek is mindig embernevet kaptak, csak ők többnyire olasz neveket. A kedvencem Luigi volt, akit aztán a végleges gazdája magyarosított Lajosra. Fülöp Gyulának indult, de aztán mikor Leó (a volt barátom, gazdatársam) az első nála töltött hétről visszahozta, mondta, hogy bocs, de muszáj Fülöpnek hívni, mert akkor még ilyen nagyon vicces szőrbolyhok voltak a lapátfülein.
Mik a számodra legkedvesebb tulajdonságaik?
Mik a számodra legkedvesebb tulajdonságaik?
Tivadar mindig is ember volt, nagyon későn és ritkán ereszkedett csak le oda, hogy kutyákkal játsszon. Ő egy úr, aki teljes belső pirulással ignorál mindenféle nehézséget, a világháború alatt egészen biztosan az az arisztokrata lett volna, aki az utolsó pillanatig konyakozik a kastélyában.
Fülöp az első olyan kutyám, aki sokat ugat, ráadásul nem nagyon mutált, ezért egy különösen bántó frekvencián teszi, de minden megbocsátható neki, mert annyira lelkes, mint senki más ismerősöm. És ő az, aki ténylegesen együtt nő fel Jolánnal, aminél fantasztikusabb dolog nem nagyon van, ezt tényleg iszonyatosan szívmelengető nézni, nagyon jóban vannak.
Volt szükségetek külső segítségre a nevelésben?
11 éve, mikor Tivadart elhoztam, megvettem Cesar Millan egyik könyvét, elolvastam, logikusnak tűnt, ami benne volt és ahhoz tartottuk magunkat. Ez mindegyik kutyánál, beleértve az összes ideiglenest, bevált.
Mi mindig domináltuk az elején a kutyákat és igyekeztünk nagyon következetesek lenni, de az az igazság, hogy a legjobb tanár Tivadar (és Irma) volt, tőlük azonnal megtanultak mindig mindent az újak, nekünk csak asszisztálni kellett.
Volt olyan momentum, amikor arra gondoltál, ez túl nehéz?
Azt hiszem, soha. Szerintem ha előre mondja valaki, hogy mennyit “kell” majd velük sétálni pl, akkor lehet, hogy elszörnyedek, de így hálistennek kiderült, hogy mennyire fantasztikus dolog sétálni. Mostanában nehéz, hogy össze kell egyeztetni a játszóteret és a kutyasétát, de szerencsére a közelünkben (pont a Tabán tetején is) van olyan játszótér, ami mellett van park és nincs kerítése, tehát egy séta után ki lehet őket kötni és mehet a csúszdázás.
Mi volt a legemlékezetesebb csínytevésük?
Tivadar egyszer lenyelt egy világítós labdát, az volt a százezer forintos labda, ki kellett műteni. Irma egyszer fennakadt egy kerítésen és úgy kiszakadt a torkánál a bőr, hogy be lehetett nézni a mellkasába. Régen állandóan volt valami, évente legalább egy műtét.
Mostanában ez nincs, Fülöppel pl még semmi nem történt az egy éve alatt a herélést leszámítva. De nem is ez volt a kérdés. Viszont sajnos semmi vállalható nem jut eszembe, gondolom, amikor az egyikük emberszart evett, kihányta a kocsiban, újra megette és megint kihányta, az nem egy “sztori”…
Miért lett két kutyusod? Nem okozott nehézséget a kettejük összeszoktatása?
Sokkal jobb a két kutya, mint egy! Egyetlen dolgot tudnék a kontra oldalra írni, hogy nyilván nehezebb őket átmenetileg másra bízni vagy dupla annyiba kerül a panzió, de nálunk ez szerencsére ritkán probléma, mivel két háztartásban élnek. Nagyon tudatosan lett két kutyánk: az Anker közben laktunk, Tivadar vizsla lett, nem tacskó, sehogy nem tudtuk lefárasztani, hiába szakadt le a karunk a labdázástól. Aztán lett Irma, aki ráadásul agárkeverék volt és megszűnt ez a probléma. Ez a praktikus fele. A másik, hogy őszintén szólva én nem az a kutyás vagyok, aki folyamatosan kontaktusban van a kutyáival. Nem szeretgetem őket folyton. Inkább alapvetés, hogy ott vannak velünk és valahogy az is alapvetés lett, hogy többen.
Volt már olyan, hogy inspiráltak a munkádban?
Nagyon sokszor részt vesznek a dramaturgiai konzultációimon, csodálom, hogy Tivadar még nem rukkolt elő egy saját forgatókönyvvel, de lehet, hogy más műfajban utazik. Régen volt blogja, amit egész rendszeresen írt, csak a szülei válása tájékán végül abbahagyta (vagy kinőtte a blogolós korszakát).
Az Anyaszült podcastban hallhattunk legutóbb, ahol az epizódokat felvezető novellákat te írtad és te is adod elő. A második részben nagyon megragadott az a gondolat, amikor azt mondod, hogy aki gondoskodott már másik élőlényről, az végülis valahol már anya. Te a saját anyává válásodra is így gondolsz? A felelősségvállalás egy másik élőlényért ennek lenne az előszobája?
Egyértelműen. Szerintem nagyon sok hasonlóság van a legelejétől kezdve, aztán egyre inkább. Sokszor szabadkozom, hogy “a kutyáknál az működött, hogy… (pl az, hogy következetes az ember)”, de nincs igazam, nem kellene szabadkozni, mert ez nem sértő egy embergyerekre, sőt.
Könnyű volt a kutyáknak alkalmazkodni Jolán érkezéséhez?
Voltak regényes elképzeléseink mások sztorijai alapján. Pl elvileg a kutya azonnal érzi, ha teherbe esett egy nő (tehát hamarabb, mint a vizsgálat) és onnantól védelmezi - Tivadar teljesen leszarta, hogy terhes vagyok-e, bőven elvolt a maga dolgaival. Aztán Leónak (kicsit bonyolult, de tehát ő a volt barátom, a kutyák másik eredeti gazdája, nagyon jó barátunk.
A mostani barátom és gyermekem apja Máriusz) gyerekkorában volt egy angol agara, aki óvta-védte kisbabaként, ő nagyon számított valami ilyesmire - szintén nem jött be, Jolánt is leszarta Tivadar. Persze folyamatosan együtt, egy térben voltak, de nem volt ez a cukimukizás, Tivadar max értetlen volt, de Jolánt is ignorálta, mint minden kellemetlenséget az életben.
Aztán jött Fülöp kéthónaposan, amikor Jolán kb 1 éves volt és ők óriási haverok, a két kisded. Jolán most abban a korban van, hogy csomó mindent tud már csinálni, pl rajzolgat, és hívja Fülöpöt, ad neki filcet, hogy rajzoljon vele, én meg sírok (Fülöp meg elrágja a filcet).
Mi okozta a legnagyobb nehézséget?
Meggyőzni az aggódó embereket arról, hogy nem fog belehalni a gyerek abba, ha néha megnyalja az arcát a saját kutyája.
Hogy érezted, volt különbség a viselkedésükben a terhesség alatt és a baba érkezése után?
Zéró :D szegényekre (illetve akkor csak Tivadar volt éppen) inkább az volt rossz hatással, hogy szükségszerűen picit háttérbe kerültek egy időre. Az elég igazságtalan volt az ő szemszögéből, azt hiszem. De aztán megkapta Fülöpöt, aki folyamatosan fejhangon ugatva piszkálja, hogy játszanak, azóta szerintem visszasírja a nyugodt, elhanyagolt perceket.
Mit tanácsolnál egy olyan kutyatartónak, aki most készül babát vállalni?
Ha lehet, ne akkor hozzon el kutyát, amikor éppen szül is, mert a kettő együtt kicsit sok. Viszont ha már van kutyája, akkor ő ismeri: tudja, hogy kell-e külön felkészíteni vagy nem. Erre ma már tök jó szakemberek/tanfolyamok vannak.
Én maximálisan azt gondolom, hogy egy gyereknek jó, ha van kutya a háztartásban. Bármennyire nehéz, szeretem azokat a helyzeteket, mikor elmagyarázzuk Jolánnak, hogy most lehet, hogy egy pitypangot akar piszkálni húsz percig, de Tivadarék megvárták, amíg ő játszóterezett, úgyhogy most sétálni fogunk, hogy nekik kedvezzünk. Az egész kutyatartásban nekem nagyon fontos téma az alkalmazkodás kérdése.
Van olyan játék vagy rituálé ami csak a tiétek?
Most ilyen nem jut eszembe, ahogy mondtam, azt hiszem, kívülről nézve nekünk talán kicsit hidegebb a kapcsolatunk. De nagyon szeretem, ha együtt vagyunk, ahová tehetem, együtt megyünk, mentünk mindig: irodába, kávézóba, megbeszélésre, mindenhova.
Mi a titkos kedvenc sétahelyetek?
Ahhoz képest, hogy Tivadar első 7 évében évente (vagy többször) költözünk a belvárosban ide-oda, jópár éve a Gellért-hegy környékén lakunk, szóval nem túl titkosan, de ezen a környéken oldjuk meg a napi sétákat elég kényelmesen. De sokszor megyünk a Hármashatár-hegyre vagy a hajógyárira, ahol Máriusz, aki zenész, az elmúlt 2,5 évben minden alkalommal szertartásosan végigmutogatta Tivadaréknak, hogy hol szokott lenni a nagyszínpad, a magic mirror, az európa színpad, stb. Emellett igyekszünk minél többet vinni őket vizekhez, nemrég jöttünk rá, hogy a Velencei tóhoz lehet kutyát vinni pl.
Kattints a képre a rajta szereplő termékek eléréséhez.
A fotókat Kárász Karolina készítette.
Leave a comment
Please note, comments must be approved before they are published